Áprily Lajos (1887-1967): Tetőn (1923.)
Kós KárolynakŐsz nem sodort még annyi árva lombot,annyi riadt szót: "Minden összeomlott."Nappal kószáltam, éjjel nem pihentem,vasárnap reggel a hegyekre mentem.Ott lenn: sötét ködöt kavart a katlan.Itt...
View ArticleÁprily Lajos: Találkozás
Kökényvirágos Őrhegyenúgy szállt le, mint az álom.Ballagtam búsan, csöndesenhomályos esti tájon.Az arcán nem volt alkonyat,csak hívó, szent nemesség,és szólt: „Kövess. A holtakata holtak hadd...
View ArticleÁprily Lajos: Kis fenyőfa
1 Én lankadó virágotma nem hozok neked,még sorsgúnynak vehetnétövises életed.A szép tavaszt kivárom,a langyos felleget,s elcsöndesült fejedhezfenyőfát ültetek.Egyetlenegy fenyőfáta névtelen sokért,a...
View ArticleÁprily Lajos: Órák
Szívem felett a zsebben,nagyon sok éve már,szívemnél vérmesebbenegy régi óra jár.Alatta, lomha inga,szívem lustán dobog,zihálva néha, mint akifáradt vándorok.Feleselő nővérek,két furcsa gépezet,itt...
View ArticleÁprily Lajos (1887-1967): Biztatás a télben
Menjünk a hóba - régi szót ma emlékezve mondunk. Fehér megint a szép világ s megint sötét a gondunk.A város villany-ezre vár. Hallgass a régi szóra, s a hóra vidd a gondodat, a hóra vidd, a hóra.A...
View ArticleÁprily Lajos (1887-1967): Hívogat a szél
A Rózsadombról fú a szél, levelet űz és felleget. - Gyere ki, vándor cimborám, csatangolunk a fák során. - A gond nem enged. Nem lehet.Tetőn a zápor megsuhog: - Szeretőm voltál, ne tagadd....
View ArticleÁprily Lajos (1887-1967): Ének a Küküllőhöz
Kép forrása: hu.wikipedia.org Újra hallgatlak, gyönyörű Küküllő, gyermekéveim suhogó zenéje. Meg ne lásd árnyékom, a bús kisérőt:ötvenöt évem.Láss heves lázban lobogó gyereknek, telhetetlen...
View ArticleÁprily Lajos (1887-1967): Párversek
1Itt van az őszi roham, gomolyogva sereglik a felleg, bokrok alá menekül, sír a csicsörke-sereg. Még a merész ölyv fenn birkózik s billen a szélben, fergeteg-árba kerül s bukva, legyőzve...
View ArticleÁprily Lajos (1887-1967): Felnőt szerettem nézni
Felhőt szerettem nézni, mint a pásztor, ki tekintetét fenn legelteti, míg nyáját rablótól, farkas-marástóléber kutyája lenn őrizgeti.Örült, hogy égi formákat figyelhet, kék réteken vonuló nyájakat,...
View ArticleÁprily Lajos: Halott pásztor őrzi a telket
A tűzhely füstje megszökött, az élet elpártolt a háztól. Egy lélek mégis ottmaradt s tovább vigyáz: a régi pásztor.Ott él a holt ablak mögött s neszel, ha szél haragja rázza. Sarokba tett halászbotom...
View ArticleÁprily Lajos: Déli szél
Már langyosan fú dél szele, az út tócsákkal van tele s a cinke torka hangol. Indul a kedvem messzire s messzire elbarangol. A kedvem újra gyermekes, járnám a hófoltos mezőt, hogy azt a fényes érkezőt...
View ArticleÁprily Lajos: Fűmagot vetettem
A vád: Hogy elhenyélted ezt a szép napot! A védelem: Nem teljesen: vetettem fűmagot, pár szép nap és a sűrű mag kikel, eső belőle pázsitot nevel,árnyékot vetnek rá a kerti fák, jönnek hűsét kívánó...
View ArticleÁprily Lajos: Mit érsz, tavasz... (1966.)
Visegrád utcáján megyek, s köszöntenek az emberek.S ahogy az évek száma nő, egyre több lesz a köszönő.Rám néznek, s külső tisztelet tüntet ki borzas, ősz fejet.Autóbuszon egy lány feláll, s...
View ArticleÁprily Lajos: A rím
Hazája álom és titok, szem-nem-legelte pázsitok. Egyszer csak itt van s mint kis ér, csilingel és kísér, kísér.S fürtös csengő lesz: hangpatak, amelybe új csengés szakad. Mentát locsol, szirmot sodorés...
View ArticleÁprily Lajos: Falusi elégia
1 Nagyalvók, itt az égerfák tövében,reám ismertek, ugy-e: én vagyok.Be régen is volt, úristen, be régen,mikor mosolygó élők voltatok. Vágytam, nem is tudom már, mennyi éve,meghitten járni újra...
View ArticleÁprily Lajos: László
1 Véres, de nem félelmes. Nem zavar. Vádas csapatban csöndes néhai: egyensúlylelkű, ritka észmagyar, legjobb barátja Kant és Bolyai. Eszmény. Professzor. Vallomástevő. Reátapadnak csillogó szemek....
View ArticleÁprily Lajos: Valér
(Tábori lap) „Haragszol, testvér? Nincs reá okod. S ha volna: este én már nem leszek. Békült szivemmel hóba roskadok s ragyogva néznek rám az Alpesek. Gránát szakítja itt a szűz havat s a sárban...
View ArticleÁprily Lajos: Péter
Mosolytalan, tétova kisgyerek, mikor felelni kell, a hangja reszket. A latinból sosem tanulja meg a híres dulce et decorum est-et. Ha nap süt rá, szabad órákon át erdőbe űzi egy titkos szemérem, mindig...
View ArticleÁprily Lajos: Ödön
Néhány napot ha vártál volna még: napfényes ősz jön és kirándulások, győzelmet fognak ünnepelni mások s színesebb lesz az életbúborék. Egy forró könnycsepp, egy szikrányi élc: hiánya lesz a győzedelmi...
View ArticleÁprily Lajos: Endre
Holdfényes erdőn barna őzre lesni, páfrányos partról fogni gyors halat, kicsi kosárba friss gombát keresni nagy szőke-szürke törzsű fák alatt, horzsolt kis térddel győzni durva sziklát, fenyvesben...
View ArticleÁprily Lajos: Árpád
„VIII. 28. Enyed jutott eszembe. Ha meghalok, mi lesz a kisfiamból? Dnyeszter, cölöp-tutajhíd, Mariampol. A híd ívén: Zum Sieg. A győzelembe." A győzelem volt lelketekbe írva, rohamra űző, vakmerő...
View ArticleÁprily Lajos: Nevek
Oly bibliás-szelídek, mint a János,és fátylasok, mint őszutón a hold. Aki viselte, csöndes és leányos, vagy férfias, de gerlelelkü volt. Halk útitársak, kedves alakok, arcukra enyhe békefény világol....
View ArticleÁprily Lajos: Tetőn
Ősz nem sodort még annyi árva lombot,annyi riadt szót: „Minden összeomlott...”Nappal kószáltam, éjjel nem pihentem,vasárnap reggel a hegyekbe mentem.Ott lenn: sötét ködöt kavart a katlan.Itt fenn: a...
View ArticleÁprily Lajos:Tetőn
Kós KárolynakŐsz nem sodort még annyi árva lombot, annyi riadt szót: "Minden összeomlott..." Nappal kószáltam, éjjel nem pihentem, vasárnap reggel a hegyekre mentem. Ott lenn: sötét ködöt kavart a...
View ArticleÁprily Lajos: Esti dal (1887.)
Ültem bent a két fiammal tűzvilágos pamlagon. Jött az este, barna koldus, könnyesen jött és vakon.Őszi zápor dobverése peregett az ablakon.Két fiacskám karcsú testétátölelte két karom. (Hármas árnyék...
View ArticleÁprily Lajos: Levél (1887.)
Mi itt a téli Szép titkát kerestük halott falukban, hó-hullámokon, s beporozott az erdők zúzmarája, lelkünk a tél lelkével lett rokon. Ajándékozhat szint és dalt a nyár is: fehér hazánk a vad-nyomos...
View ArticleÁprily Lajos: Tetőn (1887.)
Ősz nem sodort még annyi árva lombot, annyi riadt szót: „Minden összeomlott...”Nappal kószáltam, éjjel nem pihentem, vasárnap reggel a hegyekre mentem.Ott lenn: sötét ködöt kavart a katlan. Itt fenn: a...
View ArticleÁprily Lajos: Madarak
„Pascua qui volucrum vivus Walthere, fuisti…”Hó esett. A tar hegy ormahabfehéren integet.Erdőkből a hó leűzöttőszapókat, pintyeket.Almafánk és csipkebokrunkmadarak tanyája lett…Walther von der...
View ArticleÁprily Lajos: Akarsz-e fényt
Homály. A bimbós sombokorködpermetegben ázik.Hozok egy ágat, vízbe tedd,vázádban kivirágzik.Pár nap s kibontja szirmait,mintha kénlánggal égne.S a verandán szétsugaraza tavasz szőkesége.
View ArticleÁprily Lajos: A madarász
Már minden tőrömet lehoztam,ma elhagyom cseles tanyám.Amit kalitkáimba fogtam,azt is mind elbocsátanám.Madárrabok szemét meguntam,nekem nem kell kalitka-dal.Jöhet már más leső-helyemre,cselt jobban...
View Article
More Pages to Explore .....